Krisztusi ékszerek ragyogásában

Mióta az ingatlan bizniszben dolgozom, elég fontossá vált a kinézetem. Sajnos elég sok rossz élmény ért ezzel kapcsolatban…

Amikor elkezdtem a munkát, amelyet nagy szerencsével és az áldott keresztény Isten áldásával megszereztem, a munkatársaim kinéztek engem. Mivel szegény családból származom, nekem sosem voltak csillogó ruháim, márkás cipőm, ragyogó ékszereim. Be kellett érnem azzal, hogy nővérem kinőtt ruháit hordjam, amelyek kopottak is, néha szakadtak is voltak. Ennek ellenére én szerettem ezeket a holmikat, mert az otthonomra és a származásomra emlékeztettek, és azt vallom, hogy sose feledjük el, honnan jöttünk, mert a személyiségünk szerves részéhez tartozik. És ha elfeledjük a személyiségünk egy részének eredetét, akkor egy idő után elbizonytalanodhatunk abban, mégis kik vagyunk.

Másrészt egész életemben törekedtem a szerény életre, mély vallásosságomból kifolyólag nem kívántam drága dolgokat a környezetembe. Ezt felnőtté válásom során mindig elfogadták, sosem volt semmi gondom ezzel, nem akartak kiközösíteni engem, a gimnáziumban sem bántottak soha.

ékszershop

Ellenben új munkahelyemmel.

Én egy egyszobás lakásban lakom Pest egyik szélső kerületében. Amikor elkezdtem dolgozni, még nem volt a fürdőben villany, és dohosak voltak a falak is. Elnyűtt ruháimban, dohos pulóverben jártam dolgozni kezdetben, és a kollégáim kibeszéltek engem a hátam mögött ezek miatt.

Nem értettem, hogy miért, valójában semmi közük nem volt hozzá. Viszont nem is esett rosszul különösebben, keresztény belátással elfogadtam, hogy abban igazuk volt, hogy tényleg nem vagyok egy hatalmas divatguru. Persze egy idő után kellemetlenül érintett a dolog. Egyszer az asztalomon hagytak egy olcsó kölnit, hogy valamivel nyomjam el a dohos szagomat. Aztán egy öblítő kapszulát, és lejegyezték mellé, melyik boltokban kapható… Ezt már valóban bántónak éreztem, de elfogadtam, hogy az emberek ilyenek, és igyekeztem tűrni.

Aztán egy napon, ahogy a netet böngésztem otthon, egy ékszershopra akadtam. Olyan ízléses és kevéssé hivalkodó ékszereket árusítottak a swaroski ékszerek webáruházában, amelyek még az én szerény ízlésemnek és igényeimnek is megfeleltek. Jó minőségűnek tűnt az összes nyaklánc, gyűrű és karkötő, de nem voltak megfizethetetlenül drágák. Az egyik háromkarátos gyémántgyűrűbe azonnal beleszerettem. Meg is rendeltem az első fizetésemből.

Azt hiszem itt következett be a végzetes változás bennem.

Úgy éreztem, fontolóra kell vennem munkatársaim (csúnyán előadott) javaslatait. Lehet, hogy az áldott keresztények Istene a jobb, majd a bal orcáját is pofonra tartja, de azért be tud keményíteni (például szétveri a templom előtti bazározókat) ha arra van szükség.

Szóval elmentem egy plázába, és vásároltam néhány egyszerű, de elegáns holmit. Így sokkal jobban látszódott az alakom is, mert egyébként sportoltam, de mindig zavarba jöttem attól, ha valaki ilyen tekintetben megdicsért. Többnyire feketéket vettem, mert úgy gondoltam, ez a szín szolgálna legszebbként hátteréül a swarovski ékszerek webáruházból rendelt szépségeknek. Mert a gyűrű mellé egy nyakláncot is betettem a kosárba néhány nappal később…

Miután megjöttek a holmik, szépen kicsinosítottam magam, úgy mentem munkába. Reggel, sminkelés közben (elég ügyetlen voltam az elején, pedig azóta már tudom, hogy a szempillaspirál nem kínzóeszköz) elégedetten nézegettem a nyakamban és az ujjamon csillogó ékszereket.

Úgy éreztem, kitettem magamért, és reménykedtem, hogy Krisztus is elégedett arccal nyugtázza metamorfózisomat. Végül is az ő egyik első számú hagyatéka az átlényegülés. Oltáriszentség. Kenyér és bor.

Amikor beértem az irodába, a munkatársaim szóhoz sem jutottak. Aznap délután nem mertek beszélni hozzám, csak néha pillantgattak rám szinte szégyenkezve. Az ékszerek erőt adtak, ahogyan Jézus Krisztus az égben.

Azóta rájöttem, hogy a külsőségek a felnőtt társadalomban rendkívül fontosak, de azt tapasztaltam, hogy bár ez egyrészt egy sajnálatos tény, az ember azért sokkal jobban tudja érezni magát egy-egy szép ékszertől egy borongós, őszi napon is.