Albérletnézőből raktár polc vásárlás

Mindenki életében elérkezik a pillanat, amikor kirepül a családi fészekből. Ezt végre megélte legjobb haverom is, és megkért, hogy kísérjem el lakásnézőbe. Albérletet keresett, egyelőre csak ezt engedhette meg magának. Mondjuk nem mintha zavarta volna a tény, hogy agglegényként csak erre futja ideiglenesen, úgyse fog beleszólni senki. Amikor elindultunk, a fene se gondolta volna, hogy raktár polc vásárlás lesz a történet vége.

Azért ne rohanjunk ennyire előre, térjünk vissza az elejére. Tehát ott tartunk, hogy ez a haver végre lakásbérlésre adta a fejét. Nem voltak túl nagy igényei, de mindig is szeretett extrém módon élni. Még szokványos bútorokat se nagyon vásárolt, mindig csak olyat, ami szokatlan az adott környezethez képest.

Úgy tűnt, megtalálta azt a lakást, amit keresett, és máris elképzelte, hogyan rendezze be. El is mentünk sörözni, hogy jobban átbeszéljük a dolgokat. Csak némán hallgattam extrém ötleteit, de amikor megszólalt, hogy nem hétköznapi polcokat akar a szobájába, hanem raktár polcokat, na akkor egy kicsit elkezdtek köhécselni. „Te már megint nem vagy normális!”- bukott ki belőlem. Elismerte, hogy igazam van, de hajthatatlan volt ötletében.

Elmondta, hogy ez régi álma volt, csak már a szülei sem nézték volt jó szemmel. De amint rátalált a RackingLog oldalára, hajthatatlanná vált. Én csak ráhagytam a dolgot, és egy ideig nem is találkoztunk, nem tudtunk időpontot egyeztetni. Egyszer csak sikerült összehozni a találkozót, át is hívott magához, és büszkén mutogatta, hogy megszerezte a raktár polcot. Az persze egy külön történet, hogy hogyan, ezt most nem mesélném el. De ez az ember tényleg nem normális.